Mivel előzőekben bluetooth modult írtam le, ezért úgy gondolom a robot építését itt tárgyalom. Kancsinál is ugyan ezt a típust építettem be. Kancsi név a keresztbeálló infra szenzorai miatt ragadt rá. A robot egy korai projekt, így legyetek velem elnézőek.

Bascom-ban programoztam, aki nem ismerné ez egy BASIC nyelv Atmel mikrokontrollerekhez. Nem elhanyagolható ha régebbi is, tömörebb kódot ad az Arduinonál, viszont borzalmasan lehet több változós műveleteket végrehajtani vele. A robot mikrokontrollere egy ATmega 8 -as és nincs benne bootloader.

Eredetileg egy bluetoothon távvezérelt légpárnást akartam építeni, ami eljutott abba a fázisba, hogy siklott úgy, hogy szaladtam utána a vezetékre kötött akkuval, ami elég röhejes. 2 szerver ventilátor működtette az egyik a légpárnát hozta létre a másik a tolóerőt.

De mivel túl drága lett volna olyan akkut beszerezni ami könnyű, viszont nagy teljesítményt tud leadni ezért áttértem a kerekekre. Akkorra már meg volt az irányító elektronika ami blutoothon vezérelve bekapcsolta a ventilátorokat, valamint egy szervó motorral mozgatta volna a kormánylapátot, így ezt használtam fel Kancsi 1.0-hoz. Ez a robot még csak távirányított funkcióval rendelkezett. Három kereke volt, egy relé kapcsolta be a hajtóműveket, csak előre ment és a szervó forgatta jobbra-balra a kormánykereket. Bár már előkészítettem arra, hogy majd önmagát vezérelje, azaz kapott 4 darab infra érzékelőt, de ezeknek használata nem volt leprogramozva, később rájöttem, hogy az infrák fogyasztása is horribilis a 6db 1,2V -os akkunak.

Lecsökkentettem az infrák mennyiségét 2 db-ra, és kapott a robot egy motor vezérlő elektronikát kikerült a szervó a képből és megszületett az igazi Kancsi v1.1. Most már tényleg keresztbe álltak az infrák a jobboldali balra, a baloldali jobbra érzékelte a tárgyakat, valahogy úgy mint a vak ember tapogatódzik a fehér bottal. Az ifra érzékelőkön állítható a távolság, hogy hol kezdjenek jelet adni. Nem túl okos az egész de kísérletnek jó. Viszont ha valami vak foltba esik annak bizony neki megy. Ez a robot már önmagát vezérelte, csak arra van programozva,  hogy elkerülje az ütközést. Butább robot porszívók kb. ennyit tudnak.

Később mivel a robot elakadt amikor neki ütközött valaminek, visszakapott egy infra érzékelőt ami előre nézett, így látta a küszöböket. Jobb és bal oldalára kapott egy-egy mikrokapcsolót, ha mégis neki ütközik valaminek hátratolasson és elforduljon.

Még így is koránt sem tökéletes, de szórakoztató projekt volt és tanulságos, mellesleg a fiam is nagyon élvezi és kéri néha, hogy vegyük elő a polcról egy körre. Terveim közt szerepel a továbbfejlesztése, a kód áthelyezése Arduinoba, az infra szenzorok lecserélése ultrahangos távolságmérő szenzorokra, a robot méretének és a közelítés távolságának bevitele a programba stb. Ha időm engedi és nem lesz egyéb dolgom majd neki esek. 🙂 Ez valószínű már egy másik vázon fog felépülni.

Folyt. Köv.